Érezted már valaha a gyomrodban szálldosni a pillangókat, amikor a közelébe kerültél? Leterített már valaha a vágy, hogy megérintsd? Elméláztál valaha azon, hogy elmondd neki, mit érzel? Idegesített már valaha a tény, hogy beleszerettél és ez ellen nem tudsz az ég egy adta világon semmit sem tenni?
Ha mindegyik kérdésre igenlő választ adtál, akkor ideje a tettek mezejére lépni. Talán kezdhetnéd azzal, hogy szív alakú sütiket sütögetsz (akkor is, ha utálsz sütni) neki, és mellékeled hozzá a saját pillangóidat. :)
Csokiszív Pillangóval
Február 14.
Valentin-nap.
Gyűlölöm. A tortabevonót, a szív alakú tésztaszaggatót, a
forró sütőt és Őt is.
Gyűlölöm a tortabevonót, mert nem tudom, hogyan kell
felvinni, gyűlölöm a szív alakú tésztaszaggatót, mert idegességemben eltörtem.
Ki nem állhatom a forró sütőt, mert vagy századszorra égetem meg vele az ujjam,
és rettenetesen gyűlölöm Őt, mert szeretem, és egy olyan nevetségesen primitív
dolgot vált ki belőlem ezen a francos Valentin-napon, mint az örömszerzés
miatti sütögetés.
Azért sem kedvelem, mert a közelében furcsán megdobban a
szívem és az idő, mintha még a gyomromban repkedő pillangóknak is megállna.
Esztelenül csapkodnak a pimaszok, elindítva bennem egy forró hullámot,
éreztetve velem a tényleges közelségét és a nagyon is valós érzéseimet.
Azért sem szeretem, mert a pillantásától a földbe gyökerezik
a lábam, folyton elpirulok és nevethetnékem támad; az is rettenetes, hogy
egyfolytában mosolygok.
Szörnyű az is, hogy állandóan őt lesem, és ha nem látom,
elszomorodok; és mindent összevetve már az is borzalmas, hogy egy ilyen
idegesítő ipse miatt sütök! Valentin-napra sütök!
– Mit csinálsz? – kérdezi a húgom kizökkentve a
gondolataimból.
– Sütök.
– Sütsz – néz rám döbbenten, mintha minimum elmebajos
lennék. – Csoki szívet sütsz!
– Igen, a Valentin-nap miatt sütök! Elvégre ma van! – Ahogy
ismét rá gondolok, megremeg a gyomrom a sok-sok pillangótól, és ha lehet, még
mérgesebb leszek Rá. – A szentségit! Meg kell szabaduljak ezektől a nyamvadt
szárnyas dögöktől! Át kell adjam neki őket a szívekkel együtt, hogy végre már
Őt is idegesítsék, ne csak engem kínozzanak!
A húgom a kirohanásomra reagálva gyanúsan méregetni kezd,
majd néhány másodperc elteltével felnevet. Mielőtt felfortyanhatnék a
nevetésén, a kezembe nyomja az újságot, melyen a következő dátum látható:
február 13.
– Bakker! Ennyit a csokiszíves
pillangókról…
Ezt a sztorit kissé megmosolyogtam. Van benne egy kis humor, bár tény, hogy én sem szeretem a Valentin-napot, és az igazat megvallva szerelmet sem éreztem igazán, legfeljebb vonzalmat. Nincs ebben semmi giccs, ha már a levélben kérdezted. Egyszerűen csak őszinte és a maga módján humoros.
VálaszTörlésNagyon elmeroggyant állapotomba írtam ezt a történetet, még annak idején a gimis suliújságba. Próbáltam valami kevésbé csöpögőset és vicceset alkotni, és hát ez lett belőle. Belekerült minden, ami jellemez: a Valentin-napi hype gyűlölete, a kíméletlen őszinteségem, a szétszórtságom, és persze az debilincia. Hogy is maradhatna ki, pont ez?
TörlésSzerintem a szerelmet egyébként mindenki túlmiszticizálja, és fejvesztve várja, pedig, a maga módján banálisan egyszerű, és ha akar, úgyis jön. Felesleges erőltetni. Úgy gondolom, ha eljön az ideje, majd te is leszel szerelmes, és majd bepótolhatod bőven a talaj felett lebegést, az idétlen vigyorgást, meg az abnormális viselkedéssel egybefűződő gondolatokat. Addig, amíg viszont nem jön, maradnak a különböző, szerelemről is szóló alkotások. :)
Köszönöm szépen, hogy írtál!
Én türelmesen várok. Egyelőre nem vágyom semmi ilyesmire, bár attól még nem kedvelem a Valentin-napot. Az igazság az, hogy ha szerelmesek vagyunk, akkor minden nap Valentin-nap. Nem kell ehhez mindenféle csillogó ajándékot venni, bár néha illik meglepni a másikat, ez tény, de nem értem, miért épülnek erre egész iparágak lassan. Szóval szerintem a szerelem nem a pénzről szól. Jó érzés bizonyára, de addig is csak kívülről szemlélem, és beleírom olykor-olykor egy-egy sztorimba, hogy én miképp képzelem el. Amúgy meg ez az érzés szerintem mindenkinek más.
Törlés