Ma egy kis rendhagyó poszttal jelentkeznék.
Mivel beteg vagyok, így otthon nyomom az ágyat, és filmezek. Ma délelőtt rátaláltam egy oldalon az összes Disney mesére, és mivel imádom őket, azonnal neki is láttam a nagy mesemaratonnak. A maraton első darabjának az Alíz Csodaországban-t választottam, amiről most egy kritikát is hoznék nektek, vagy helyesebben mondva egyfajta kivonatot arról, hogy milyen gondolatokat indított el bennem a mese.
Az egész estés animáció 1951-ben került először vetítésre, és hatalmas sikernek örvendett már a kezdet kezdete óta, nem hiába: a kereken egy órás mese, szó szerint egy csodálatos világba kalauzolja el a nézőt, ahol a virágok énekelnek, minden él, érez és mozog, ahol a maga módján mindenki őrült, de szigorúan csak szerethetően. Alíz ebben a káoszosan varázslatos világban próbál hazatalálni, és a hazafelé vezető út keresése közben keveredik őrületes kalandokba, és botlik annál is dilisebb alakokba.
Hogy milyen gondolatokat váltott ki belőlem ez a nem hétköznapi mese?
1. Néha el kell vesszünk ahhoz, hogy rátaláljunk önmagunkra
2. Nincsenek lehetetlenek, mert bármire képesek vagyunk, ha elég elszántak vagyunk
3. A lelke mélyén mindenki egy gyermek, csodás mesevilággal a szívében
4. Minden ember bolond a maga módján
5. Minden egyes nap okot ad az ünneplésre
6. Idővel bele kell törődnünk abba, hogy talán a szüleinknek mégis igaza volt/van valamiben
7. Nem szégyen elismerni a hibáinkat, mert ha elismerjük, az annak a jele, hogy képesek vagyunk a fejlődésre, tanulásra
8. Néha spontánnak kell lennünk ahhoz, hogy új dolgokat fedezzünk fel, tehát nem kell mindig a kitaposott úton járjunk azért, hogy szélesedjen a spektrumunk
9. Az osztrigamese tanulsága: nem minden arany, ami fénylik; és itt akár vissza is térhetünk a hatos pontra. Osztrigamama is féltette a gyermekeit az édesgető beszédű rozmártól, de azok nem hallgattak az intő szavára, és végül a rozmár meg is ette őket.
10. Minden ember lelkében van egy hely, ahová elmenekülhet a világ elől. És ez így is van jól.
Hogy mivel zárnám a posztot?
Azzal, hogy érdemes ezt a mesét felnőtt fejjel is végignézni, nemcsak azért, mert tökéletes kikapcsolódást nyújt az érdekes történetével, hanem mert értékes mondanivalója is van.
Merjünk gyermekek lenni, merjünk kalandozni, legyen bátorságunk ahhoz, hogy felfedezzük az ismeretlent és önmagunkat, merjünk egyediek lenni és álmodozni, és az sem baj, ha van egy mesevilágunk, ahová bármikor elmenekülhetünk.
Csókok és ölelések! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése